Karbantartás, avagy az egészség értéke

 

A karbantartás szóról sok minden eszünkbe juthat. 

•  Átnézettem az autómat.
•   Kifestetted a lakásod?
•   Javítsd meg a porszívót!

De vajon hányónknak jut eszébe testünk karbantartása betegség-megelőzési célzattal, vagy szervi tüneti jelzéskor? Legjobb tudásunknak megfelelően cselekszünk-e a manifesztálódott betegségszakaszban? Vajon eszünkbe jut-e karbantartani szerveinket még a kompenzált szakaszban?

 

 Vagy csak létezünk a világba „ahogy esik, úgy puffan” módon...

 

Képzeljük most magunk elé Maslow szükséglethierarchiáját piramis formájában. A fizikai világban való létezésünkhöz talán elegendő a piramis alsó két foka. Sokan azt gondolják, hogy ez alapok az egészség feltételeit is megadják. De lesz-e tartósan egészségünk, ha magasabb szükségleteink kielégítetlenül maradnak? Egészségesek leszünk-e/maradunk-e, ha nem szerethetünk, és nem szeretnek viszont, ha nem tartozunk senkihez; ha nem becsüljük önmagunkat és másokat; ha nincsenek önmegvalósítási törekvéseink? S tart-e egészségünk, ha fiziológiás illetve fizikai biztonság-szükségletünket meggondolatlanul vagy felületesen teljesítjük? Azt hiszem nem. Azt hiszem, ekkor csak létezünk. Létezünk, majd egyszer megbetegszünk. Veszélyben a Maslow-piramis alsó két szintje. Veszélyben a létezésünk. Ekkor áldozunk azért, hogy „egészségesek” legyünk, de sokszor ismét csak az elfogadható létezésig jutunk. Ott megnyugszunk, mintha minden rendben lenne.

 

Áldozásunk gyakran már csak a betegség-szakaszban jelenik meg. Mennyi ekkor és mennyi volt ezelőtt az egészség értéke?

 

Bányai Gabriella

2009.12.26.

21:21:57